A kapcsolt vállalkozás
fogalma Tao. tv./ 4. § 23. pontja
23. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik
azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban
és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek,
harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint
a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi
vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a
külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott
viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó
külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az
a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
A kapcsolt vállalkozás fogalma Art./ 178. § 17.
pontja
17. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk.
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy
közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik
azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban
és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek,
harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint
a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi
vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a
külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott
viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó
külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az
a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
Mikor beszélünk többségi befolyásról?
Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén :
* természetes személy,
* jogi személy, vagy
* jogi személyiség nélküli gazdasági társaság
(a továbbiakban: befolyással rendelkező)
egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven
százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik. /Ptk.
685/B. § (1) bek./.
Meghatározó befolyás:
A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi
személyben meghatározó befolyással:
* ha annak tagja, illetve részvényese és
* jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy
felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására,
illetve visszahívására, vagy
* a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel
kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok
több mint ötven százalékával. /Ptk. 685/B. § (2) bek./.
Mikor áll fenn még meghatározó befolyás?
A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással
rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok
közvetett módon biztosítottak.
A befolyással rendelkezőnek:
* egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven
százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy
* egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó
befolyása megállapítása során:
o a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi
személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg
kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes
vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló
szavazatával.
Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az
ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell
figyelembe venni./Ptk. 685/B § (3) bek./.
A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni
részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani. /Ptk.
685/B § (4) ; Ptk. 685. § b) pont/.
Mit mond a számviteli törvény?
A számviteli törvény szerint kapcsolt vállalkozás: az
anyavállalat, a leányvállalat, a közös vezetésü vállalkozás
és a társult vállalkozás.
A számviteli törvény tételes meghatározást ad a fenti
vállalkozásokra, amely fogalmakat a Tao. törvény nem
határozza meg.
Ennek a meghatározásnak az éves beszámoló formája
kiválasztásánál és a tételcsoportok megbontásánál van csupán
jelentosége.
Mivel az adótörvények egyértelmüen nevesítik a kapcsolt
vállalkozás fogalmát, ezért az adóztatásnál nem a számviteli
törvény által megjelölt tartalom a meghatározó.
Bejelentési kötelezettség
A kapcsolt vállalkozásokkal rendelkezo adózók számára az
elso szerzodés megkötésétol számított 15 napon belüli
bejelentési kötelezettséget az Art. 23. § (4) bekezdés b/
pontja írja elo.
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak
módosítása
18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás
közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi
adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket
alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek
összehasonlítható körülmények esetén egymás között
érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban:
szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott
ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő
összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás
előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől
függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti
eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása
mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi
illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött
külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti
állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó
alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal,
amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni
vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott
ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint
a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek
valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a
szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek
alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás
értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos
piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé,
változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott
ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos
haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a
szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt
értékében kell meghatározni;
d) ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel, amely azt
a - megfelelő vetítési alapra (költségek, árbevétel,
eszközök) vetített - nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az
adózó az ügyleten realizál;
e) nyereségmegosztásos módszerrel, amelynek során az
ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag
indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt
vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az
ügyletben;
f) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-e)
pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.
(3) Az (1)-(2) és (4) bekezdésben foglaltakat nem kell
alkalmaznia az adóév utolsó napján kis- és
középvállalkozásnak minősülő adózónak a közös beszerzés és
értékesítés érdekében létrehozott olyan kapcsolt
vállalkozással - a versenyhátrány megszüntetése céljából -
kötött tartós szerződésre, amely kapcsolt vállalkozásban a
kis- és középvállalkozások szavazati joga együttesen
meghaladja az 50 százalékot.
(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet
összehasonlítható tevékenységet végző független felek
összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő
gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság,
szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó
(kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit
gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam
rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással),
a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása
alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint
rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál
általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó
tényeket és körülményeket.
(6) Az alapítónak (ide nem értve az átalakulással történő
alapítást), a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak,
továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)-(5) bekezdés
előírásait a jegyzett tőke nem pénzbeli hozzájárulással
történő teljesítése, emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással
történő leszállítása esetén, továbbá a jogutód nélküli
megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint
az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként történő
teljesítésére is alkalmaznia kell, ha többségi befolyással
rendelkező vagy az alapítással ilyenné váló tag (részvényes)
teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a
vagyonból.
(7) Az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat megfelelően
alkalmazni kell a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye,
illetve az adózó és külföldi telephelye közötti ügyletekre
is.
|